Teljes hullám és félhullámos helyesbítés

A váltakozó áram (váltakozó áram) dc-re (egyenáramra) történő átalakítására irányuló helyesbítési módszerek közé tartozik a teljeshullámú helyesbítés és a félhullám-helyesbítés. Mindkét esetben a helyesbítést úgy végezzük, hogy kihasználják azt a jellemzőt, hogy az áram csak pozitív irányban áramlik diódában.

A teljeshullámú helyesbítés a bemeneti feszültség negatív komponensét pozitív feszültséggé alakítja, majd egyenárammá (impulzusárammá) alakítja egy diódahíd konfigurációjának felhasználásával. Ezzel szemben a félhullám-helyesbítés egyetlen diódával eltávolítja a negatív feszültségkomponenst, mielőtt egyenáramra konvertálná.
Ezt követően a hullámforma kisimul a kondenzátor töltésével/kisütésével, ami tiszta egyenáramú jelet eredményez.
Ebből elmondható, hogy a teljes hullámkorrektáció hatékonyabb módszer, mint a félhullám-helyesbítés, mivel a teljes hullámformát használják.
A simítás után megjelenő hullámfeszültség a kondenzátor kapacitásától és a terheléstől függően változik.
Azonos kapacitás és terhelés mellett a hullámfeszültség kisebb a teljes hullámú rectifikációval, mint a haif-hullám helyesbítése. Természetesen magától értetődik, hogy minél kisebb a hullámfeszültség, annál jobb a stabilitás.